VendégBorz a fedélzeten!
A döntésböjt kapcsán első meghívott vendégBorzunk Nemes-Nagy Anna, balance coach,
3 gyermek édesanyja, a Don't worry, lift heavy egyszemélyes szuperhőse.
Nem vagyok egy szentimentális típus és akkor még erősen dolgoztak bennem az I. Kisborz születése által felszabadult hormonok, de most is érzem valahol a koponyám hátsó falában ezt a erős, biztonságot adó érzést-jó helyre kerültek a színek, jó helyre kerül a nyaklánc.
Azóta csak virtuálisan találkozunk, követjük egymás életét, de ennek az "őrlángon tartott" kapcsolatnak is vannak olyan futótüzei, amik miatt azt érzem, nem véletlenül találkoztunk. Az Annából virtuálisan is áradó őserő, biztonság és az élet kisebb vagy nagyobb problémáira is humorral reagáló személyisége miatt is kértem fel őt a vendégposzt megírására, és ahogy azt titkon reméltem, a "futótűz" ismét lecsapott.
Olvassátok a posztot, Anna blogját, honlapját, kövessétek minden lehető csatornán,
mert ha-ahogy a mondás tartja- akit egy Borz követ, az rossz ember nem lehet!
Történet a választás egyszerűségéről - az egyszerűség választásáról
Mindenkinek az életében vannak sorsfordító helyzetek, amik nagy döntéseket vonnak maguk után.
Talán nem is egyszer. Számunkra a legutóbbi az volt, amikor 2016 őszén kiderült, hogy akkor 7 hónapos kisfiam mellé ikerbabákkal lettem várandós, amitől az életünk egy csapásra felfordult. Nagy változásra kellett felkészülnünk és gyakorlatilag alapjaitól kellett átgondolnunk az életünket. Tudtuk, hogy rendkívül fárasztó, stresszes, elfoglalt évek várnak ránk, ha megszületnek a kicsik.
Mivel 3 gyerekkel az akkori lakásunk nagyon szűkös és a lift nélküli házban a mindennapok nagyon nehézkesek lettek volna, az első kérdés, amit tisztáznunk kellett: hova tovább.
Új helyre kell költöznünk. De nemcsak arról kellett döntenünk, hogy 5 ember számára hosszú távon mekkora lakótér szükséges: a költözéssel együtt mi azt a kérdést is feltettük, hogy milyen életet is szeretnénk a családunk számára biztosítani.
Tartalmas élet. Egyszerűség. Praktikum. Értékek. Család. Közösség. Felelősségvállalás. Minőségi idő. A stresszel való eredményes megküzdés képessége. Munka. Pihenés.
Az életünket ezen irányok mentén kezdtük újraépíteni. Megtaláltuk azt a helyet, ahol szeretnénk élni. Megterveztük azt a házat, ami mindezt képviseli számunkra. Aztán a sors úgy hozta, hogy az egészet alapjaitól kellett újraterveznünk, ⅔ akkora méretben.
Amíg pedig felépül, egy pici lakásba költöztünk át, ahol a korábbi cuccaink töredéke fért csak el: ebből a helyhiány okozta kényszerből pedig igyekeztünk előnyt kovácsolni. Elkezdtünk nem csupán megelégedni azzal, amink van, hanem elkezdtünk még örülni is annak, hogy a kevés is elég.
Mi így teremtettünk a hiányból bőséget.
Tudatosan keresni kezdtük azokat a pontokat, ahol tehetünk azért, hogy kevesebb döntést kelljen meghoznunk, így csökkentve az ebből fakadó stresszt. Mert nemcsak a gyerekek számára megterhelő az ezerféle inger: mi, felnőttek is sokkal jobban érezzük magunkat, ha a választási lehetőségeink limitáltak.
A hatékonyabb életre való törekvésünk elsődleges színtere a tárgyak szelektálása és kidobása voltak (kapóra jött a költözés), és ahogy haladtunk előre a különböző kategóriákkal, egyre jobban éreztük magunkat és ébredt fel az igény bennünk arra, hogy ezt az elvet minél több területre kiterjesszük.
Életünk meghatározó alakítójává kezdett válni a minimalizmus.
De hogy ne valami trendi, agyoncsépelt dologra asszociálj, inkább úgy fogalmazok: az egyszerű, hatékony és rendezett élet vágya minden döntésünkben szerepet játszott. Megtapasztaltuk, hogy a kevesebb tárgy kevesebb lelki teher, hiszen könnyebben rakunk rendet és így könnyebb takarítani. Ha kevesebb tárgyat akarsz birtokolni, az kisebb anyagi teher, mert egy kisebb ház, kevesebb bútor is elég, mert nem az a célod, hogy raktárat építs, hanem a nagy betűs Otthonodat. Számunkra ezért is volt valójában áldás a házunk újratervezésének kényszere: a kisebb ház koncepciója pontosan passzolt abba a felfogásba, amit képviselünk.
Ha az anyagi javak hajszolása és tárgyak gyűjtögetése helyett a téged körülvevő emberekre és a velük töltött minőségi időre koncentrálsz, akkor tartalmasabb lesz az életed. De csak ha a praktikum oldalát nézem: számomra, ennyi gyerek mellett, egész egyszerűen nincs időm a felesleges döntésekre!
De nem kell szülőnek lenned ahhoz, hogy a lényeges dolgokra való fókuszálás építően hasson életed minden területére. Illúzió azt hinned, hogy van időd felesleges döntésekre, ahelyett, hogy foglalkoznál az életben igazán lényeges dolgokkal.
3 tanács, hogy a választásaid egyszerűsége és az egyszerűség választása stressz helyett energiával ruházzon fel:
Minimalizáld és egyszerűsítsd a döntéseidet a napi rutinfeladatokban!
Aztán figyeld meg, hogy a döntéseid számának csökkentése milyen felszabadítóan hat rád. Keresd azokat a területeket az életedben, ahol döntésböjtöt tarthatsz és egy percig se félj attól, hogy emiatt bármiről is lemaradsz. Meglátod, hogy a döntéseid egyszerűsége adja majd a döntéseid igazi szabadságát és ez az, ami az egész életedre felszabadítóan fog hatni.
Számomra ez az életünk átalakulásának egyik kedvenc része. Azzal, hogy a mostani lakásunkban 1 komódba kellett a napi szinten használt ruháimat szorítani (és ezzel együtt a számukat is jelentősen csökkenteni), sok-sok döntéshelyzettől megkímélt az elmúlt hónapokban. Imádom, hogy nem kell gondolkoznom azon, hogy mit vegyek fel, sokkal egyszerűbb lett minden döntés. Szeretem, hogy egyfajta tusfürdőt és egyfajta sampont használok, és nem érzem úgy, hogy bármiből is kimaradnék, mert nem roskadozik a fürdőszobapolc. Ja igen: én mindig ugyanazt, a kedvenc kávémat iszom. :)
Külsőségek helyett koncentrálj a tartalomra!
Ha eddig még nem tetted, akkor tudatos munkával kezdj el dolgozni azon, hogy csak a számodra közvetlenül hasznosítható és valóban fontos információkat engedd magadhoz közel (például a közösségi médiafogyasztásodon keresztül), így elérheted azt, hogy amit kapsz, abból valóban tanulni és építkezni tudsz.
Anyaként, sokszor az okostelefonom a külvilággal való kapcsolatom egyetlen formája. Ezért rendszeresen “takarítom” és megválasztom azt, hogy milyen infókat engedek be általa az életembe. Igyekszem az előnyömre fordítani és a csak látszólag fontos infók közül a valóban építőeket hagyni. Az információs túlterheltség csökkentése, a képernyő előtt töltött idő redukálása, nem csak a gyerekek számára fontos: én, felnőttként is érzem, hogy mennyivel nyugodtabb vagyok, ha képes vagyok ennek határt szabni.
Kérdezz!
A stresszel való hatékony megküzdés egyik legfontosabb segítője a tudatos jelenlét. A tudatos jelenlét egyik legfontosabb eszköze pedig a kérdezés, aminek az alapja az őszinteség. “Ez biztosan jó nekem?” “Őszintén fel tudom vállalni ezt a döntésemet?” “Ez az én szükségletem vagy inkább az igényem?” Minden esetben igaz, hogy a jó kérdésfeltevéssel a válaszokat is megkapod. De nem csupán válaszokat kapsz, bátorságot is nyersz általa. A döntéseid feletti felelősség bátor felvállalása és az ebből fakadó önbizalom olyan erővel ruház fel, amely sok nehézségen átsegít majd.
Ha nem félünk attól, hogy bármiről is lemaradunk az életben, mert nem pakoljuk tele a mindennapjainkat választási lehetőségekkel, helyette viszont merünk kiállni a legfontosabb, a legjobban bevált és a legegyszerűbb dolgok mellett, akkor az életünk napról napra gazdagabb lesz, mert azt vesszük észre, hogy egyre inkább az tölti meg az életünket, ami számunkra fontos és ami minket boldoggá tesz. Az egyszerűség a bátor ember választása. A bátor és önbizalommal teli emberé. Mert aki képes határokat szabni a külvilágnak való megfelelés helyett, az jó úton jár az önszeretethez és a kiegyensúlyozott élethez. Hiába mész svédasztalos étterembe, ha az étel élvezetét elrontja a választásaid felett érzett bizonytalanság és az attól való félelem, hogy nem tudtad az összes fogást megkóstolni.
Ha elégedett és hálás tudsz lenni azért, amit kapsz és amit elérsz, a boldogság útját járod.
