Miért kifizetődő időről időre jelentéktelennek látszó döntéseket hozni, miért érdemes a szokásokat újratervezni, miért jó a zabkása? (spoiler-nem az íze miatt...)
A Borzok idén úgy döntöttek, a szokásos édességmegvonás mellett (semmi bolti édesség, csak saját készítésű, lehetőleg cukormentes dolog) idén "döntésböjtöt" is tartanak a nagyböjt ideje alatt.
(Azt már csak zárójelben jegyezzük meg, hogy "csetkelésböjtöt" is tartunk, ami abból áll, hogy az épp fülig érő, követhetetlen struktúrájú, még ritkítva is túl sűrű hajunkat nem fodrászoljuk meg a kisollóval heti 1-2 alkalommal, amikor a tükörbe nézve épp jön az ihlet).
Az egyszerűség kedvéért a blogot egyes szám első személyben írjuk...írom.
Aki nem ismerne, annak itt egy kis bemutatkozó a királyi többes mögötti egyes szám első személyről.
Na, de hogy hogyan jutottam a döntéstböjtig? Erről szól ez a rövid bejegyzés.
Pacsirták kíméljenek...vagy vegyenek feleségül
Sosem voltam az a pacsirta-típus. Szerettem volna, de nem ment. Inkább aludtam még 5 percet, öltöztem félálomban, lapátoltam egy tálka müzlit és távgyaloglókat megszégyenítő sebességgel tudtam le
az adott célhoz vezető utat. Az igazat megvallva általában csak a célba érve ébredtem fel.
Ez így ment, amíg össze nem költöztünk a férjemmel, aki viszont tősgyökeres pacsirta-típus: inkább kel fel másfél órával az indulás előtt, csak meglegyen a kényelmes reggeli rituáléja a villásreggelitől az újságolvasáson át,
a reggeli ihlet adta világmegváltó ötletek lejegyzeteléséig.
Az együttélés egyik hozományaként én is elkezdtem reggelizni (már csak az együtt töltött idő miatt is). Fél órás késéssel, de én is asztalhoz ültem, áttértem a müzliről a tojásreggelire vagy mézes/lekváros pirítósokra, péksüteményekre, kényelmes kávézásra.
Ez a rutin végül akkor változott meg, amikor I. Kisborzot vártam: terhességi diabéteszem lett, abból is a fullos fajta, inzulinnal és kemény diétával. Akinek ismerős a szénhidráttartalom számolgatás, a grammos mérleggel való méricskélés, az most nyomjon egy 10-es hatványt a dologra: a terhesség végére már szinte attól is felment a cukrom, ha ránéztem valamire, ami nem fejes saláta volt. Aztán a diétának hála minden rendben ment, egészségesen jöttünk haza a kórházból és II. Kisborzig nem is nagyon foglalkoztam a diétával.
Ekkor viszont kezdődött minden elölről, csak új kórházzal, új diabetológusokkal, még durvább értékekkel, így kettőzött fegyelemmel estem neki az immár családi étkezések megreformálásának.
Ég veled, édesem!
Az inzulinérzékenyek legfontosabb étkezése a reggeli, nem mellesleg ez a legnehezebben összeállítható is-nem lehet benne tejtermék, gyümölcs, értelemszerűen semmilyen fehér/barna/gyümölcscukrot tartalmazó étel. Ehhez párosul viszont, hogy 30 grammnak megfelelő szénhidrátot be kell vinni a szervezetbe.
Ez mondjuk 9 szelet Abonett...Helló reggeli étvágytalanság!
Nekem ebben az időszakban reggelinél a legbrutálisabb, dietetikus által összeállított kenyér is felvitte a cukromat, pedig becsszó mindent kipróbáltam, már mindent magam sütöttem, csak teljes kiőrlésű lisztből, rengeteg maggal, végül már cukkinit is tettem a tésztába, csak hogy alacsonyabb legyen az a fránya vércukor... Végül egy saját kreálmányú brownie volt az egyetlen, amivel sikerült úgy letudnom a 30 CH-t hogy nem vitte fel a cukromat.
Szóval végigszenvedtem ezt a terhességet is, megszületett II. Kisborz, majd megint elindult a fejetlenség, gyermekágyas időszakban nem igazán volt már kapacitásom arra is, hogy a reggelikre odafigyeljek. Ennek 4 hónap után vetettem véget, tudván, hogy a terhességi diabétesz a későbbi, időskori cukorbetegség előszobája, és ha nem kezdek el átállni egy fenntartható, IR barát étrendre és életmódra,annak meglesz a böjtje.
Első lépésként rászántam magam a reggeli zabkására-ezt minden dietetikus jó szívvel ajánlja, lassan szívódik fel, nem emeli meg a vércukrot, és nem kell egy vödörnyit megenni ahhoz, hogy kipipálhassuk a 30 ch-t.
Néhány karácsonyi vagy elborultabb hétvégi reggelt leszámítva végül is azóta is tartom magam a kásához: hol kókusszal, hol kakaóval, hol mandulával, de sima vízzel, édesítés nélkül eszem, azzal a tudattal, hogy nemcsak az emésztésemnek meg a vércukromnak teszek jót, hanem egy fenntartható egészséges életmódnak is megágyazok.
Már két hónapja tartottam magam a zabkásához, amikor jött a felismerés: azért (is) sikerült átállni erre a zabkása reggelire, mert jól esik, hogy nem kell reggelente azon vacillálnom, mit egyek , mert el van döntve: kása lesz. Ez rengeteg szellemi kapacitást szabadított fel bennem, egészen nyugodtabbak a reggeleim még a két gyerek mellett is, mert anno levettem a saját vállamról ezt a döntéskényszeres helyzetet.
Döntéseket kell hozni hogy ne kelljen döntéseket hozni
Ezen felismerésen felbuzdulva döntöttem úgy, megfuttatom ezt a döntéskényszeres-témát néhány ismerősnél, akik egy-egy vendégposztban fogják veletek megosztani a szakmájuknak/ személyes érintettségüknek megfelelően a gondolataikat. A következő néhány bejegyzést még én fogom jegyezni, mert természetesen a felszabadult "gondolathelyeket" kihasználva átnyálaztam a saját életemnek azon részeit, ahol hasonló apró döntések meghozatalával további helyeket szabadíthatok fel.
Zárásként álljon itt az életmentő brownie-recept HELYETT egy másik, IR barát recept, amivel a terhességi vendégségeket éltem túl.
Csokoládékrémes linzertorta
Tészta:
20 dkg teljes kiőrlésű liszt( vagy ki mit ehet/szeret)
1 tojás
kb 10 dkg vaj vagy kókuszzsír
fél mokkáskanál só
pici hideg víz
opcionálisan mehet bele mindenféle fűszer: fahéj, kardamom, gyömbér, vanília, kakaó, stb.
Krém:
1 tábla magas kakaótartalmú étcsokoládé
300ml zsíros (20-30%-os) tejszín
5-6 kávéskanál kakaópor (20%os)
A tészta hozzávalóit összegyúrjuk és legalább 1 órára hűtőbe tesszük. Piteformában vagy tortaformában 2-3 ujjnyi peremmel 180-200 fokos előmelegített sütőben "vakon" megsütjük -sütőtől függően 12-20 perc. A kész tésztát hűlni hagyjuk. Vízgőz felett összeolvasztjuk a csokoládét és a tejszínt majd kanalanként beledolgozzuk a kakaóport. A kész krémet a kihűlt tésztába öntjük, hűlni hagyjuk.
A képen látható darab májusban készült, így egy nagyobb fej tiszta helyről szedett bodzavirággal szórtam meg (én nem mostam meg, mert az kimossa a virágport). Szezonálisan lehet rá szórni kókuszchipszet, reszelt kezeletlen narancshéjat, fahéjat, még egy kis étcsokoládét vagy csinálhatunk hozzá lágy tejszínhabot...és akkor a gyümölcsökről még nem is beszéltem!