KÖRFORGÁS- elmélkedés Mindenszentek és Halottak Napja kapcsán IV.

Ti mit szeretnétek, mi legyen a testetekkel halálotok után?

Temessenek? Hamvasszanak? Tanuljanak rajta orvostanhallgatók?

Baleset esetén lennétek szervdonorok?

Vagy csináljanak belőletek gyémántot? Vagy valami ennél is szokatlanabb? Vagy teljesen mindegy, mert ahhoz a testhez akkor már semmi közötök nem lesz?

Ezzel a kérdéssel is érdemes foglalkozni így Halottak napja kapcsán, magunkban is, vagy akár közösen. Nálunk volt már mindenféle igény: tengerbe szórás, mauzóleum építés, vidámpark- bizony, hogy sose legyen az ember szomorú, ha meglátogatja a halott emlékhelyét :)

Mikor Borzférjjel összejöttünk, az azévi kötelező nyári gyakorlatot szokás szerint Pomázon töltöttem: cizellálást tanítottunk egy hagyományőrző táborban, természetesen Borzférj is visszajött velem, együtt nyeltük a port egy hétig. Egyik nap a kora délutáni órákban feküdtünk a tűző napon a sátorban (a tábor egy fennsíkon volt, sehol egy fa) és összekarolva azon vitatkoztunk, ha meghalunk, hogy és hova temessenek minket. Kedvenc viccünk a családban a "Ha valamelyikünk meghal, én beköltözöm a városba" mondat, persze itt nem arról volt szó, hogy a másik halála után mi lesz azzal, aki itt marad, valahogy az fel sem merült, hogy ne együtt, vagy egymás után haljunk, de hogy utána összekeverjék-e a hamvainkat és szétszórják egy tiroli hegyen, vagy az aktuálisan felvett összekarolós fekvő pózban készült szoborkettős alatt nyugodjunk, na és hogy helyileg hol, abban nem tudtunk megegyezni. Elő is fogom venni a kérdést, mert azóta se tudom, mit szeretne, és én is megpróbálok kitalálni valamit.

Lehet, hogy végrendeletbe írom, hogy szórjanak szét Portoban és az éves csokorra szánt díjat utalják egy alapítvány számára. Vagy hogy minden évben csináljanak csoportképet egy Erzsébet nevű utca, étterem, felirat alatt. Vagy hogy írjanak egy éves beszámolót magukról, aztán egy nagy tábortűznél közösen égessék el a leveleket. Vagy minden évben válasszanak egy családtagot, aki eldöntheti, hogyan tartsák meg a Halottak napját.

Huhh, mennyi ötletem támadt hirtelen :D

De a lényeg, hogy tudassam velük, hogy nem azzal kell emléket ápolniuk, hogy kötelezően minden év november 1-2 táján elmennek egy temetőbe, ahol a megváltott sírhelyet rendberakják, felvirágozzák, beszélgetnek egy kicsit majd eltűnnek megint egy évre.

Hogy attól nekem nem lesz jobb. Persze, ha nekik ettől jobb, akkor jó.

De úgy ápolják az emlékemet, hogy NEKIK legyen jobb, könnyebb, őszintébb, szerethető, személyes.

(A kép Borzférjék verőcei nyaralójában készült, nálunk többek között a verőcei temető is szóba kerül, ha sírhelyes megoldásban gondolkodunk :) )