Egyensúlyozás a fél lábon állás, a biciklizés és a 10 méter magasan történő kötéltánc is.
De egyensúly-gyakorlat a tánc, a tömegközlekedés vagy a nagybevásárlás is.
Nekem pedig az is, ha elcsábulok még egy szelet kalácsra, de utána még 50 kört kergetőzöm a Kisborzokkal a kanapé körül.
A mozgás és a táplálkozás lagomjával fogunk most foglalkozni.
„Buszmegállós tempó”
Lusta Borz vagyok. Soha nem voltam sportember. Persze, a testnevelés órákat szerettem, nagy kedvencem volt a talajtorna, a röplabda meg a rövidtávfutás, de külön, iskola utáni sporttevékenységet nem igazán folytattam. A gimis röplabda edzések inkább voltak kakaódélutánok, főleg, amikor már versenyekre is jártunk, ugyanis a felettünk lévő évfolyamból rengeteg ’86-os születésű volt ( a versenyeket korosztályok és nem osztályok szerint rendezik, én 1986. decemberében születtem), ebből kifolyólag ők a plusz egy iskolai év előnyükkel értelemszerűen jobban teljesítettek, így én szinte mindig csak cserejátékosként tudtam részt venni a buliban.
Az meg ugye egy idő után nem buli.
Úgyhogy végül nekem csak a gyaloglás maradt. Az viszont az első terhességig szinte elég is volt: mivel agglomerációból jártam be gimibe, és mindig is utáltam korán kelni, hamar a magamévá tettem a gyorsgyaloglás tudományát. Csak úgy repültem egyik közlekedési eszköztől a másikig, célirányosan, mint ahogy azt később Borzférj megfigyelte, a fejemet kissé oldalt és lehajtva (gondolom, hogy ne legyen akkora az arcomba csapó menetszél).
Ez a tempós menetelés végül úgy beépül a mindennapjaimba, hogy egy idő után kezdtek rámszólni a rokonok, barátok, akikkel adott esetben együtt sétáltam/igyekeztem valahova, hogy vegyek már vissza a „buszmegállós tempómból”, mert ők ezt nem bírják.
Panta rhei anyaság
Sajnos ezt a fix tempót az első terhesség végével el kellett hagynom, fájt is a szívem, amikor az utolsó kontrollok után hazafelé menet csak úgy suhantak el mellettem a nyugdíjas, cekkeres nénik…
Aztán a babakocsis/hordozós időszak megint felüdülést jelentett, sőt, talán még jobban felgyorsított, hiszen a babakocsi esetén még támasztékom is volt. Aztán jött a járni tanulós időszak…Fizikai fájdalom volt minden egyes séta, amit a gyerekek tempójában kellett megtenni, egy buddhista szerzetes türelme se lett volna elég nekem ahhoz, hogy élvezzem ezt a csigatempót. Persze, ami elől az ember nem tud megszökni, azt igyekszik megszokni- és mire megszokja, már vége is az adott korszaknak és megint futhat a kismotor vagy a futóbicikli után. Így megy ez, az élet alapvetően jól kiegyensúlyozza önmagát. Most épp próbálok a nehezen ébredő intézményesített Kisborzok meg a téli hideg/csúszós idő miatt beállt reggeli (néha délutáni) autós iskola-óvoda járatról visszaszokni a sétálásra, mert nekik és nekem is nagyon jót tesz az az 1-1 kilóméter dombról le-dombra fel menetelés. De ez is változni fog, amint elég érett lesz az iskolás az önálló és célirányos helyváltoztatásra, mert akkor a másik kettőnek nem feltétlenül kell fél8-kor elindulni. És aztán hipp-hopp, egyszer csak azon kapom majd magam, hogy mire felébredek, üres a ház.
Amit ma megehetsz, azt holnap már nem fogod tudni
A mozgásszegény életmódomat „nagyon-lagom” módon én főleg a táplálkozásban próbálom ellensúlyozni. A három terhességi diabétesz alatt sokat fejlődtem, tanultam, rá voltam kényszerítve egy csomó új alapanyag megismerésére(almarost por, földimandula liszt, csalafinta cukorhelyettesítők, hogy a saját nevelésű ceruzababokkal való szerelemről ne is beszéljek) valamint végtelennek tűnő fizikai és kémiai összefüggés, értékszámítás és kifejezés átlátására, ebből a szempontból most nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy "megvert ezzel a betegséggel", mert enélkül biztos sokkal egészségtelenebb lenne az étkezésünk.
Majdnem minden nap főzök, mert Borzférj itthonról viszi az ebédet, ezzel spórolunk is, és jobban oda tudok figyelni arra, hogy ő is egészségesen étkezzen házon kívül is.
Alapvetően szezonálisat eszük, igyekszünk helyit, hazait venni, így például bármennyire is szeretem az avokádót, idejét se tudom, mikor ettem utoljára. Ez számomra egyébként
az egyik legkedvesebb része a lagomnak, hogy az étkezésnél a Föld igényeit is figyelembe veszi, egyszerű, tápláló ételekkel operál, erdő-mező növényeinek használatát támogatja (ami aztán a természetben való közös kirándulásokat vagy a saját kert megművelését is előtérbe helyezi)
2019 óta fermentálok, igyekszem minél több embert megfertőzni ezzel a végtelenül egyszerű és hasznos eljárással, hiszen főleg a mi 4 évszakos éghajlatunkon a téli-tavaszi időszakban alig akad friss idényzöldség (bár ebben is folyton tanulok újat, pl. magaságyásban tartott leveles kel és társai!), ami pedig a napi fizikai munkát nélkülözők számára a megszokott, szénhidrátokkal terhelt táplálkozás mellé úgy kellene, mint egy falat…savanyú káposzta :D
Egy szó mint száz, gasztronómiából hasznos dolog minden nap megírni a leckét, nem csak a saját egészségünk, de a Föld kímélése miatt is.
Mindenki a maga cseresznyéjének a kovácsa
A sporthoz nem értek, az evéshez és főzéshez talán egy kicsit jobban.
Úgyhogy én most az utóbbihoz adok lagom-tanácsokat:
Egyetek úgy, azt és annyit, amit a saját, aktuális életkörülményeitek megkövetelnek. Valakinek bejön a 16/8-as intermittent fasting, valakinek a napi ötszöri kisétkezés, mások a keto diétára esküsznek, aztán ugyanezek az emberek pár év múlva váltanak mert abban a korban/helyzetben már más működik nekik
A gyors szénhidrátokat próbáljátok meg kerülni!
Próbáljatok helyi és szezonális alternatívát keresni, és figyeljétek az újdonságokat! Kesu helyett egyetek lenmagot, rooibos helyett igyatok csipkebogyót vagy mentát, de például az édesburgonyáról vagy a kiviről nem kell lemondani, azt már itthon is termesztik!
Járjatok piacra, csomagolásmentes boltba, fizessetek be termelői közösségbe, ültessetek paradicsomot a balkonra vagy ássátok fel a kert egy részét veteményesnek- mindenki válasszon olyan megoldást, ami számára a legkedvezőbb!
Ismerjetek meg különféle konyhai eljárásokat, fermentálást, kovászolást, minél többféle fűszert, hogy az egyszerű ételeket is tudjátok variálni! Ha csak annyit megtesztek, hogy mától a főzeléket, levest saját magával sűrítitek (kis adagot kimertek a zöldségből, leturmixoljátok, és azzal "habartok" ) már az is nagy lépés!
Ne legyen lelkiismeretfurdalásotok, ha néha elcsábultok valami egészségtelen ételre: kompenzáljatok utána több mozgással, rövid böjttel, több folyadékbevitellel, vagy több alvással (iszonyú fontos, semmivel sem pótolható!!!)
Ne csak a sportban mozogjatok! Lépjetek ki a villamos után, kergessétek a gyereket a kanapé körül, rázzátok ki az ágyneműt (egyébként ritka fontos dolog, ha olyan helyen éltek, aminek a levegője ezt megengedi, akkor csapadékmentes időben napoztassátok is ki a takarókat, remekül fertőtleníti őket a nap!)
Táncoljatok! Akár otthon, egyedül is, mert a zenével együtt remek stresszoldó, egy fél órás „táncikálás” simán felér 2-3 km kocogással!
